5.fejezet

Tudom,hogy nem szép dolog,de tovább hallgatóztam.Arra vártam,hogy mikor mondják meg a találka helyét és idejét.Nem kellet sokat várnom.Kimondták:a pláza tetején találkoznak 16:00-kor.Ott a helyem.Ki fogom deríteni,hogy mi az a nagy titok,amibe nem avat be minket Sophie.A most hallottakat nem árulom el Annának,mert ő biztos nem állná meg szó nélkül.Nagy nap lesz a holnapi;vagyis a mai mert már elmúlt hajnali 3 óra is.Halkan visszalopóztam a szobába,majd megpróbáltam aludni;kevés sikerrel,mert folyton ezen a találkozón agyaltam.
Elaludhattam gondolkozás közben,mert mikor újra kinyitottam a szemem,már reggel 9 óra volt.Ritka,ha eddig alszom.Anna is fent volt már,csak Sophie aludt.Hát igen.."Aki éjjel legény,az legyen nappal is!".Túl sokáig telefonált.Szívesen felébresztettem volna,de nem vagyok olyan szemét.Inkább kimentem az erkélyre levegőzni.Sokszor órákig el tudok ott üldögélni,nézni ki a fejemből,és gondolkozni.Valahogy az megnyugtat.Olyan necces napok voltak mostanában,egy kicsit rám fért a magány,a nyugalom.Sajnálatos módon nem tudtam kiverni a fejemből ezt az egész "éjszakai kalandot".Olyan idegesítő.Utálom,ha olyanok titkolóznak előttem,akikben megbízok,akiket szeretek.De ez ilyen.Már csak azért sem sikerülnek úgy a dolgok,ahogy én akarom.
Sophia is felkelt,látszott rajta,hogy  ideges.

-Hát veled meg mi van?Zaklatottnak tűnsz!

-Áh semmi.Csak rosszul aludtam.Megviselt a tegnapi nap.

-Ahha.-szívesen megkérdeztem volna tőle,hogy:"Csak nem izgatott vagy a mai találkád miatt?!",de nem árulhattam el magam.

Ha megtudná,hogy tudok róla,azonnal lefújná,bármiről is van szó.Anna elég kómás volt,úgyhogy nem is nagyon beszélgetett.Inkább szürcsölte a csésze kávéját,meg olvasta a napi újságot.

-Hé Anna,te meg sem szólalsz?

-Nincs kedvem.-hangzott,a rövid és tömör válasz.

Felöltöztem,és lementem a boltba kenyérért.Út közben találkoztam a szomszéd nénivel,Mrs.Stewarttal.

-Szerbusz angyalom!Hogy vagytok?

-Csókolom Mrs.Stewart.Mi jól,köszönjük.És Ön?

-Én is.Melyikőtök mászkált éjjel a kertemben?

-Tessék?Nem tudok,hogy ilyen történt volna.Tudomásom szerint,egész éjjel aludtunk.

-Akkor te nem jól tudod.Valamelyik lány éjjel a kertemen keresztül ment át hozzátok,majd mászott be az ablakon.

-Ne haragudjon,de én erről nem tudok.Majd megkérdezem a lányokat.
-Rendben!Szia!

-Viszlát!

Na már csak ez hiányzott.Mrs.Stewart,nagyon pletykás néni.A végén az egész falu erről fog beszélni.Van egy tippem,hogy ki volt az,sőt biztos vagyok benne,hogy Sophie.Már nagyon várom,hogy megtudjam,mi ez a nagy titkolózás.
Megérkeztem a boltba.Mikor beléptem az ajtón egy kellemetlen meglepetés ért.Max is ott volt.Elég gyanús,hogy megjelent ez a hapsi,s Sophie rögtön elkezd titkolózni.Ki fogom deríteni,hogy mi folyik közöttük.

-Csá Katike!Olyan rég láttalak!Már hiányoztál.

-Hát nekem te nem.

-Ilyet mondasz nekem?Pedig nagyon tetszel.

-Fúj!Hagyjál már.Nem érek rá.Nem akarom rád pazarolni az időmet.

-Sok lány örülne,ha egyáltalán rájuk néznék.

-Én nem.De ízlések és pofonok.

-Ezt még megbánod.

-Húha!

Majd pont tőle ijedek meg nem?!Jó vicc.Ott is hagytam,így is elég sok dolgom volt.Megvettem amit kellet,majd indultam is hazafele.Otthon elég fura látvány fogadott.Sophie és Matt a konyhaasztalunkon félreérthetetlen pózban.

-Úristen!Ti normálisak vagytok?Anyuék bármikor hazaérhetnek.Meg amúgy is..nincs ágy?Pont a konyhaasztalon kell csinálnotok.Gusztustalan.Most azonnal fejezzétek be,és mossátok le az asztalt.Jó alaposan.-mondtam dühösen,majd felrohantam a szobámba.

Anna is ott volt.

-Láttad,hogy HOL csináljál ezek a hülyék?

-Aha.Tök aranyosak.

-Te normális vagy?Ott szoktál enni basszus.Miért nem szóltál rájuk?Miért hagytad,hogy a konyhaasztalon csinálják?

-Mivan?Nekem azt mondták,hogy a kanapén.Azért hagytam őket magukra.Szóval hazudtak nekem..és pont az asztalon?!

Annának nem kellett több.Hirtelen felindulású,szóval azonnal lerohant.Nem mentem utána,de felhallatszódott az ordibálása.Szegényeknek biztos égett a pofája.De végülis megérdemelték.körülbelül 10 perc múlva Sophie jött fel a lépcsőn,Annával.

-Hol hagytad a pasidat?A konyhaasztalon?

-Muszáj volt ezt a cirkuszt?Akkora egy szemetek vagytok!Hogy tehettétek ezt velem?Leégettetek a pasim előtt.Ezek után nem kérek belőletek.Na csá.-ordította Sophie,majd elviharzott.

Ez a "csá" köszönés elég furcsa volt.Mióta szétmentek Maxxal nem köszönt így,mert gusztustalannak tartotta.De most megint.Egyre több a gyanús dolog.

-Ezt megkaptuk.Szemetek vagyunk.

-Hát Anna,inkább leszek szemét,mind hogy hazudozzak össze vissza.-ezt a mondatot nem kellett volna mondanom.

Hiszen én is azt teszem.Nem mondom el Annának amit tudok.De nem rossz szándékból.Jobbnak tartom őt ebből kihagyni,hátha vaéami veszélyes dologba keveredek.
Egyszer csak megszólalt a telefonom.

-Ki az?

-Ismeretlen szám.

-Vedd fel gyorsan.

Fel is vettem.Amit akkor mondtak,igazán meglepett.

-Jónapot!Kate Robertsonnal beszélek?

-Igen,Katie vagyok.

-Maguk jelentkeztek az angol állásra,ami 3 hét múlva kezdődik?

-Igen,miért?

-Akkor van egy remek hírem!Nem három hét múlva kezdődik a munka,előbbre hozták.Az lenne a jó,hogyha   holnap már tudnának is jönni.Nem kell repülőjegy sem,mert betelefonáltunk a repülőtér főnökének.Elintéztük,hogy tudjanak is jönni.Megoldható akkor,hogy holnap jöjjenek is?

-Oh,igen!Persze!

-Köszönjük.Akkor jó utat.

Ez teljesen lesokkolt.Alig hittem a fülemnek.Már holnap megyünk?!

-Na ki volt az?

-Az angol munkát adó cég.

-És lefújták vagy mi?

-Nem!Holnap utazunk.

Annával örömünkben elkezdtünk sikitozni,ugrabugrálni.Nagyon boldogok voltunk.Már csak Sophienak kéne szólni.