10.fejezet

Visszamentünk a szobánkba,majd elkezdtünk beszélgetni.

-Mi történt közted,és Zayn között?Annyira félrevonultatok,és...-nem tudtam végigmondani a mondatom,mert Anna beleszólt.

-Tudom Katie,fordítva volt rajtam a ruha.De semmi olyan dolog nem történt,amire ti gondoltok.

-Akkor mivel akarod kimagyarázni magad?

-Nem akarok magyarázkodni,mert szerintem a mi dolgunk,hogy mit csinálunk.De ha annyira tudni akarjátok,akkor csak azért volt rajtam fordítva a ruha,mert Zayn vett nekem egy ruhát,amit felpróbáltam,s ezt utána fordítva vettem vissza.

-Tényleg?Akkor hol az a ruha?

-Jajj Anna,ne hazudj már nekünk.

-Nem hazudok..csak nem mondom meg az igazat!Majd elmondom,ha akarom.De most már kopjatok le rólam,ok?Mesélj inkább te,Kat!Mit beszéltetek Harryvel,és mi volt az a búcsúpuszi?

-Hát erre én is kíváncsi lennék!

-Erről nem szeretnék beszélni.Elégedjetek meg annyival,hogy visszautasítottam.

-Hogy mivan?Szerelmet vallott,vagy mi?

-Hát valami hasonlót.De ennyi.

-Hülye vagy?Évek óta szerelmes vagy belé,és most csak elutasítottad?Nem vagy normális.

-Miért?Mert nem szűrtem össze a levet egy olyan emberrel,akit csak pár órája ismerek?Tudod mit?Akkor inkább leszek hülye,mint egy könnyűvérű kis ribi.

-Jólvan.Bocs.Nem akartalak megsérteni.De akkor most miben maradtatok?

-Abban,hogy barátok leszünk,randizgatunk,és majd valami kisül.De aludni szeretnék.Kemény napunk lesz holnap,szerintem aludjatok ti is.

Lezuhanyoztam,fogat mostam,felvettem a pizsim,és lefeküdtem aludni.Vagyis csak aludtam volna,ha nem járt volna folyton az eszem Harryn és rajtam.Plusz még az is zavaró tényező volt,hogy hallottam,Annát és Sophiet beszélgetni.A téma nem más volt,mint én.Próbáltam kizárni a fejemből mindent,báránykákat számolgattam,de sehogy sem sikerült elaludnom.Mikor már 1 órája kínlódtam,úgy döntöttem,hogy kimegyek a közös teraszra.Felvettem a cuki pink hálóköpenyem,és elindultam kifelé.
Ahogy odaértem láttam,hogy valaki már van ott.Az a valaki Harry volt.Mikor észrevett engem,nagyon meglepődött.

-Hát te mit keresel itt?Nem kéne aludnod?

-Nem tudtam aludni.Túl sok minden járt a fejemben.És te miért nem alszol?

-Túl hangosan horkol Zayn.Amúgy viccez félretéve...azért,amiért te.

-Van kedved beszélgetni?Vagy most már visszamész?

-Szívesen beszélgetek veled.Miről akarsz?

-Azt még magam sem tudom.Csak beszélni akarok,hogy kicsit eltereljem a figyelmem.

.Miről?Mi az,ami ennyire felzaklat?

-Ha nem baj,most nem kezdenék el lelkizni.Ahhoz most túl késő van.Inkább mesélj valamit.Magadról,a családodról,vagy amiről akarsz!

-Engem szerintem már ismersz.Gondolom a családomat is,mert elvileg Directioner vagy te is.Mire vagy még kíváncsi?

-Hát nem is tudom.Mi volt életed legszörnyűbb élménye?

-A szüleim válása.Túl kicsi voltam még ahhoz,hogy megértsem,mi történik.Csak egy 7 éves kiskölyök voltam,aki mit sem tudott az életről.Természetesen napokig,sőt hetekig sírtam,de rájöttem,hogy ezzel nem változtatok semmin,úgyhogy kénytelen voltam beletörődni abba,hogy már nem leszünk az a szép,boldog család,mint eddig.

-Ahogy látom,az a kisfiú mér felnőtt,és boldog.Legalábbis annak mutatja magát.

-Könnyen át lehet verni az embereket.Csak mosolyogni kell,s mindenki azt hiszi,hogy boldog van.Ezért jó,hogy nem látnak bele a fejünkbe.Így legalább annak mutathatjuk magunkat,akinek akarjuk.Mindig erősnek,magabiztosnak,és boldognak...

-Ismerős érzés.Én már csak tudom,hogy milyen erősnek mutatni magam.Mintha a számból vetted volna ki a szót.Annyira igaz amit mondtál.Én pontosan ezt tettem évekig.Mutattam,hogy minden rendben,de az összeomlás szélén voltam.

-Mégis miért?

-Nem szeretnék róla beszélni.Nem is tudok.El akarom felejteni azokat a borzalmas éveket.

-Akkor nem is faggatlak.Nem beszélhetnénk valami vidámabb dologról?

-Miről?Nekem most semmi vidám nem jut eszembe.-mondtam,miközben egy könny csordult le az arcomon.

-Te most sírsz?Ugye nem?

-Nem.Csak belement valami a szemembe.

-Az éjszaka kellős közepén.Na ne mond.Én nem akartam,hogy sírj.Bocsánat,hogy faggatalak.Most olyan szarul érzem magam,amiért megrígattalak.Minek jár folyton ez a hülye szám?!

-Harry,te nem tettél semmi rosszat.Ne emészd magad!Csak eszembe jutottak,a régi szépnek enyhén szólva sem nevezhető évek.Ennyi az egész.Túlteszem magam rajta.

-Mit szólnál hozzá,ha nem beszélgetnénk,csak lefeküdnénk a földre,és néznénk a csillagokat?Hozzak plédet?

-Annyira aranyos vagy.Ez fantasztikus ötlet.Köszönöm!

Harry elment egy plédért,én meg csak könnyeztem.Hihetetlen,hogy a sok borzalmas év,amit meg kellett élnem pont most,egy tök romantikus pillanatban hozza vissza az emlékeket.Most boldognak kellene lennem,hiszen HARRY STYLES-sal vagyok kettesbe,ehelyett csak sírdogálok.Nagy pacsi magamnak.De Hary..Ő annyira aranyos.Egyszerűen elvarázsol a kedvességével,a romantikusságával.Mégis melyik pasinak jutna ilyen ötlet az eszébe?Csak egy gondolat szomorít el.Vajon mindig mindenhol ezt csinálja a neki épp színpatikus csajokkal?Lekenyerezi őket,elviszi őket egy menetre,és dobja is őket?Vagy egy romantikus típus,aki azért randizik annyit,mert még nem találta meg az igazit?Jobban örülnék a második változatnak.Nem szeretnék egy trófeagyűjtővel kikezdeni.

-Na itt is vagyok!Meghoztam a plédet!Ez elég nagy kettőnknek?

-Szerintem igen!Köszönöm!Köszönöm!Köszönöm.

-Nem kell ennyiszer megköszönnöd!Nem azért tettem,hogy hálálkodj,hanem azért,hogy örömet okozhassak!

-De akkor is nagyon cuki vagy.-mondtam,majd leterítettük a plédet,és lefeküdtünk.

Percekig csak néztünk ki a fejünkből.

-Ugye milyen szép az ég?Te látsz valami formát a csillagokból?

-Aha.Szerintem az ott olyan,mint egy sárkány,vagy mint egy dinó.

-Milyen jó a fantáziád Katie!

-Ugye?!Az is a baj,hogy túl sokat álmodozom,túl sok mindent elképzelek,ami nem úgy van,de azért jó benne hinni.

-Ez sosem baj.Az életben talán az álmodozás a legjobb.Legalább beleélheted magad a lehetetlenben.

-Ezt nem értem...te pontosan úgy fogalmazod meg a dolgokat,ahogy én gondolom.Ez hogy lehet?Gondolatolvasó vagy?

-Nemhiszem.Szerintem csak hasonló a gondolkodás menetünk.

-Egyre több bennünk a közös.Tök jó!

-Na látod!Ahogy látom már megnyugodtál,aminek nagyon örülök.

-Persze.Mondom..pár perc alatt lenyugszom,csak azt a pár percet nehéz elviselni!

-Azért majd egyszer beavatsz a múltadba?

-Majd egyszer!

Harry folyton a szemembe nézett miközben beszélt.Annyira szép zöld szemei vannak.Elképesztő.Eddig mindig olyan kisfiúsnak hittem,aki folyton csak ökörödik,mert a videókból az esett le;de a való életben teljesen más.Ő egy remek lelki társ,akivel bármiről el lehet beszélgetni.Nagy megnyugvást jelentett nekem,hogy kiönthettem neki a lelkem.Olyan sok bölcsességet tud mondani.Eddig is imádtam,rajongtam érte,de ahogy egyre többet beszélek vele,ahogy egyre több időt töltök vele,ez az imádat,rajongás már kezd átalakulni valami más érzelemmé.Kezdek szerelmes lenni;ami nálam nagy szó,mert eddig nagyo kevés fiú bűvölt el ennyire.Tudom,hogy rengetege szerelmesek belé,de az más.Amit a directionerek,s amit én is éreztem eddig,az a szerelem teljesen más.Nem tudom,mi ütött belém,hiszen én nem szoktam ilyen hirtelen szerelmes lenni.Általában hónapokig tart,mire közel engedek valakit a szívemhez,a szerelemről nem is beszélve.De Ő teljesen más.Ránézek és kiráz a hideg.De jó értelemben.

-Min gondolkodsz ennyire Katieke?Olyan komoly fejet vágsz?

-Rajtad.

-Ejha.Mi bennem olyan érdekes?

-Csak az,hogy én nem ilyennek képzeltelek el.

-És ez rossz?Vagy jó?

-Jó.Nem hittem volna,hogy ilyen jól el lehet veled beszélgetni,hogy ilyen bölcs vagy.Kellemes csalódás vagy számomra.

-Na az tök jó.Te olyan vagy,ahogy elképzeltelek.Egy aranyos,mosolygós lány.Bár azt nem gondoltam volna,hogy ennyire le tudsz venni a lábamról.

-Te is leveszel a lábamról,szóval ezt jegyezd meg,mert eddig nagyon kevés fiúnk sikerült ezt kihoznia belőlem.Amúgy meg tetszik,hogy ennyire őszintén tudsz beszélni az érzéseidről.Csak azért mondtam el ezt neked.

-Most boldog vagyok,s kivételesnek érzem magam,amiért felkeltettem a figyelmed.-mondta Harry,miközben huncutul mosolygott rám.

-Ne nézz rám így!

-Miért?Csak nem túl szexi vagyok?

-Dehogy vagy túl szexi;de azért ha lehet ne nézz így rám.

-Na most elárultad magad.Szóval ennyire bejövök neked?

-Erre most muszáj válaszolnom?!

-Ha most megteszek valamit,ígérd meg,hogy nem haragudsz meg rám.

-Megpróbálom megígérni.

Nem sejtettem,hogy mire készül,csak azt láttam,hogy felém hajol,és megcsókol.Nagyon finom csókja volt.Gyengéd,de szexi,még az ajkamat is harabdáta.Azt hiszem elmondhatom,hogy ez volt életem legkellmesebb csókja.Akkor,abban a pillanatban belémhasított az érzés.Nekem kell ez a fiú!Lehet,hogy nem akartam könnyen megadni magam,de ő ellenállhatatlan.Megadom magam.Boldog akarok lenni.Nem mással,hanem vele.Miután abbahagytuk a csókolózást kacsintott egyet,s csak nézett a szemembe.

-Na..megsértődtél?

-Ezért sohasem sértődnék meg.Sőt!Az ismétlésnek is örülnék.-lehet,hogy kissé túl nyomulósnak tűntem,de legalább elértem vele,hogy újra megcsókoljon.

Elég hosszú csókcsatát lenyomtunk,majd egymásra néztünk,s megbeszéltük,hogy ez kettőnk között marad egészen addig,amíg ki nem derül,hogy összeillünk-e.Már elég régóta kint voltunk,már rámjött az álmosság is,de nem akartam itthagyni,Ez az egész túl szép volt ahhoz,hogy igaz legyen.