11.fejezet

-Hahó!Katie!Kelj már fel!

-Sophie?Anna?Mégis mi történt?Hol vagyok?

-Itt töltötted az éjszakát Harryvel.Azt nem tudjuk,mi történt köztetek,csak azt,hogy kora reggel Harry bekopogott hozzánk,hogy figyeljünk rád,mert kint aludtatok a teraszon.Azt üzeni,hogy nagyon sajnálja,hogy itthagyott,de próbája van.Ja és itt ez a levél is!

-Jó lenne,ha most már összeszednéd magad,és jönnél dolgozni!
Annáék odaadták a levelet.Kinyitottam,s elkezdtem olvasni.

"Szia Katie!Ne haragudj rám,amiért szó nélkül leléptem,de kénytelen voltam,hiszen próbánk van,Azért nem keltettelek fel,mert olyan cukin aludtál,hogy sajnáltalak volna megzavarni.Remélem,hogy nem haragudtál meg rám,s még áll a mai strandolás.Majd megyek érted.Tuti szexi leszel a fürdőruhában!Amúgy fantasztikus este volt,köszönöm!Puszi,Harry xXxx"

Őszintén,szarul esett,hogy otthagyott,de meg tudom érteni.Ha dolgozni kell,akkor dolgozni kell.Tényleg,a munkáról jut eszembe..nekem is menni kéne készülődni.Bementem a szobánkba,Anna és Sophie nagy szemekkel meredtek rám.

-Mi nyugodtan alszunk,egyesek meg jól elszórakoznak a teraszon.Még ilyet!

-Abba hagynád a célozgatást Anna?Azt elfelejtetted,hogy a Zaynes "randid" után fordítva volt rajtad a ruha?!

-Ahhoz ennek semmi köze!

-Neked meg ahhoz nincs közöd,hogy mit csináltunk!

-Jó bocs.Váltsunk témát!Hányra is kell ma mennünk?

-11-re!Mennyi az idő?

-Háromnegyed 11.Basszus,szedjük össze magunkat,mert elkésünk.Amúgy hova tűnt Sophie?

-Sophie!Hol vagy?

Sophie sírva jött ki a fürdőszobából.

-Mi a baj?Miért sírsz?

-Most beszéltem Matt anyukájával.Meghalt.

-Úristen!Annyira sajnálom Sophie!Mi történt vele?

-Elütötték.

-Ez borzasztó!Mondd,hogy csak vicc!!!!

-Nem az!-Sophie annyira sírt,hogy hirtelen elájult.

Gyors lefektettük a kanapéra,majd megpróbáltuk felébreszteni.Szegény lányt nagyon meggyötri az élet.Annyi kínt kellett már megélnie.Pont,mikor már rendeződni kezdtek a dolgai,elveszítette azt az embert,aki miatt fel tudott épülni,meg tudott gyógyulni;a szerelmét.Ilyen szenvedést,még a legádázabb ellenségeimnek sem kívánnék.Most nagyon figyelnünk kell rá,mert a gyász miatt megint elvesztheti az eszét.

-Sophie!Sophie!Kelj fel!

Kinyitotta a szemét,ami már vérvörös volt a könnyektől.

-Nem akarok felkelni.Én is meg akarok halni.Nem akarok nélküle élni.

-Tudom,hogy ez lapos duma,de ezt már nem tudod megváltoztatni.Az időt nem fordíthatod vissza,s akármilyen nehéz is,el kell fogadnod,hogy őt már többé nem látod.De nem veszíted el.Ott lesz a szívedben,és ha nagyon hiányzik előveszed a képét,s beszélsz hozzá.Tudom,hogy ez a közelébe sem érhet annak,mint ha itt lenne,de meg kell próbálnod továbblépni.Ő is ezt akarná.

-Kat te még ilyen helyzetekben is komoly tudsz maradni.Irigylem ezt a tulajdonságod!Amúgy Sophie,mikor lesz a temetés?El kéne menni rá!

-Mi az,hogy el kéne?!Majd pont a szerelmem temetésére nem megyek el?Ezt hogy képzelted?Akkora egy parasztok vagytok.Katie te próbálsz okoskodni,mint mindig,azt hiszed,mintha olyan könnyű lenne továbblépni.Még csak most halt meg.Mégis mit vársz tőlem?Anna te meg még csak részvétet sem nyílvánítasz.Gratulálok nektek!Fantasztikus barátok vagytok!-mondta Sophie,majd kiviharzott a szobából.

Ez olyan hihetetlen.Tegnap még ott volt a reptéren,ma meg már meghalt.Mennyire igazságtalan az élet.Miért tesz mindent tönkre?Ha egy kicsit jó kedvünk van,valami mindig közbejön,ami tönkretesz mindent.Szegény Sophie.Nem értem,miért baszik ki vele az élet.Pedig ő egy nagyon rendes lány,aki próbálna boldog lenni.De csak -na,mert sosem jön neki össze.

-Utána kéne mennünk!Nem akarom,hogy olyat tegyen,amit később még megbán.Féltem!

-Szerintem is.

Kimentünk a folyósora,de Sophiet akkor már nem láttuk sehol.Gyors lefutottunk a lépcsőn,de Sophienak nyoma veszett.

-Mi a baj csajok?-szólalt meg egy hang a hátunk mögül.

Niall volt az.

-Meghalt Sophie barátja.Ő pedig elfutott.

Nem láttad,merre ment.

-Uh szegény!De láttam kifutni az ajtón.Még kérdeztem is tőle,hogy mi van,de nem válaszolt,csak szaladt.

-Fantasztikus!És ha eltéved?Olyan nagy London!Nem is ismerjük még.Hol keressük?

-Van a közelben egy kis park.Menjetek ki a szállodából,s a kis utcán forduljtok le.Utána kanyarodjatok el jobbra,s majd ha egyenesen mentek megtaláljátok.Szerintem ott van.Én is segítenék,de próbánk van,s csak kajáért kéretőztem el.Remélem nem haragszotok!

-Nem.És köszi a tippet.

Folytattuk Sophie keresését.Elérkeztünk abba a parkba,amiről Niall beszélt.Igaza volt.Ott volt Sophie.Gyors odafutottunk hozzá.

-Máskor ne csinálj ilyet Sop!Elhisszük,hogy nagyon szomorú vagy,de ez nem megoldás.Már nagyon idegesek voltunk.Azt hittük,hogy eltűntél.Niallnak köszönhetjük,hogy rádtaláltunk.

-Miért?

-Mert ő adta az ötletet,hogy itt keressünk.Nekünk nem jutott volna eszünkbe.

-Bocs,amiért bunkó voltam veletek,de most úgy érzem összeroppanok.Ne várjátok el,hogy kedves legyek,vagy boldog.Annyi minden történt mostanában,hogy.....

-Hogy?

-Szerintem fel kéne keresnem egy pszihológust.Nem akarok újból olyan lenni,mint a drogos időszakomban.

-Igazad van Sophie.Haza kell menned,fel kell keresned a régi pszihológusodat,s pár hónapra nyugton lenni.Beszéljünk a főnökkel?

-Igen.De nem akarok olyan sokáig távol lenni tőletek.

-Nyugi Sopie,meglátogatnánk.Úgy is kéthetente megyünk haza.

Visszamentünk a szállodába,s beszéltünk a főnökkel.Belegyezett,hogy ha pár hónap múlva Sophie újból rendbe lesz,akkor visszajöhet ide dolgozni.Jószívű volt vele,ezért adott neki egy jegyet,ami holnap délután megy vissza Magyarországba.Eredetileg ő utazott volna,de úgy gondolta,Sophienak nagyobb szüksége van rá.Elköszönt tőle,majd visszaindultunk a szobánkba.Szomorúak voltunk Annával,hogy Sophienak haza kell utaznia,de megértettük.Mi sem cselekedtünk volna másképp.Segítettünk neki becsomagolni.Úgy döntött,hogy elköszön az 1D fiúktól is.Felmentünk a szobájukhoz,Paul ott állt az ajtóba.Megismert minket,ezért hagyta,hogy bekopogjunk.Liam nyitott ajtót.

-Hello Csajok!Olyan szomorúnak tűntök!Ugye nincs semmi baj?

-Elköszönni jöttem Liam!Haza kell utaznom holnap!

.Mi?Miért?Mi történt?De milyen udvariatlan vagyok.Gyertek be!

Köszöntünk a többieknek,s Sophie elmesélte,hogy miért kell hazamennie.A fiúk nagyon sajnálták,természetesen részvétet is nyílvánitottak.Liam nagyon letört lett a hír hallatán.Nekem úgy tűnt,mintha bejönne neki Sophie.Kb.fél óra után elköszöntünk tőlük,majd "haza"indultunk.A fiúk adtak neki búcsúajándékot.Egy példányt az új lemezükből,autogrammkártyákat,s egy jegyet a 2 hónap múlva levő koncertjükre.Bementünk a szobánkba,majd elkezdtünk sírni.Sajnáltuk Maxxet,sajnáltuk,hogy elmegy Sophie.Úgy éreztük,hogy már megint minden összejött.Ketten maradunk Annával.Az este hátralevő részét beszélgetéssel töltöttük el.Kb. éjjel 3-4 óra körül aludtunk el,de már reggel 7 órakor keltünk is.Sophie gépe délben indul,úgyhogy már nincs nagyon sok időnk.Felöltöztünk,mosakodtunk,ettünk,és beszélgettünk.Egy éve nem beszéltünk ennyit,mint most egyszerre.Mire észhez kaptunk már fél 11 volt.Gyors fogtuk a bőröndöket,s futottunk taxit fogni.Szerencsére hamar találtunk.Fél óra utazás alatt ki is értünk a reptérre.Sajnos nem tudtuk megvárni,amíg Sophie felszáll,mert nekünk menni kellett vissza dolgozni.Könnyes búcsút vettünk egymástól,s otthagytuk Sophiet.Nagyon fog hiányozni,de az egy kicsit megnyugtat,hogy nemsokára jön vissza.Ja,és mi is megyünk haza egy hét múlva,meglátogatni a családunkat plusz még Max temetésére is el kell mennünk.Visszavitettük magunkat a szállodába,s elkezdtük a munkát.Elég gyorsan eltelt ez a nap,jó sok vendég volt,szóval jó kis borravalót összeszedtünk.El is felejtettem,hogy ma beszéltem meg a medencézést Harryvel.Valahogy most nincs kedvem hozzá.Hiányzik Sophia.Meg kell neki mondanom,hogy halasszuk el ezt valamikor máskorra.Basszus,ők is elmennek 4 nap múlva.Egyik gondot követi a másik.Ilyen az élet.Mikor végeztünk az első utam hozzá vezetett.Pont akkorra értek haza,hogy én felértem.

-Hát te mi járatban vagy erre Katieke?

-Figyelj Harry!Tudod,ma ment el Sophie,kissé magam alatt vagyok.Nem halaszthatnánk el ezt a fürdőzést máskorra?

-De persze,teljesen megértem a döntésed.Egy vacsi sem jöhetne szóba?Nekem kiönthetnéd a lelked?Vagy egy séta?

-Hát egy sétában benne lennék.Úgy is van erre egy kis park.Akkor este?

-Igen.8 körül megyek érted!

-Okés!Köszi,hogy ilyen rendes vagy!Szia.Akkor majd várlak!

Visszamentem a szobánkba.Anna kérdezősködött,hogy akkor most mire jutottunk.Elmesélte neki,hogy elmegyünk sétálni.Ő örült neki,hogy legalább én boldog lehetek egy kicsit.Hirtelen megszólalt Anna telefonja.Ő gyors kiment az erkélyre,egy jó 10 percet beszélt,majd nagy boldogan bejött.

-Na ki hívott?Hogyhogy ilyen jó lett a kedved?

-Zayn elhívott randizni.Moziba megyünk.Valami romantikus filmet akar velem nézni.

-Hééé!Te nem utálod a romantikus filmeket?

-De!De akkor is!Ami Zaynnel kapcsoltaos,azt nem utálom.

-Akkor azért a sok bánatba lett egy kis örömünk is ma,nem?

-Szerencsére.Szemétség,ha boldog vagyok?

-Nem.Attól még,hogy sajnálod Sophiet nem kell depisnek lenned.Én sem vagyok az.

Ránéztem az órámra,már fél 8 volt.Annyira elszaladt az idő.Gyors felvettem egy szexi kisestélyit,kisminkeltem magam,kicsit megcsináltam a hajam,s vártam az én göndör hajú lovagomat.Már Anna is készülődött,igaz,hogy ők negyed órával később indulnak,mint mi.Úgy érzetem,hogy ismét egy csodálatos estében lesz részem.Kopogtattak az ajtón.Ő volt az.Meglepődtem,mennyire kicsípte magát.Szokás szerint,megint levett a lábamról.Elköszöntem Annától,majd indultunk.Fogtunk egy taxit,s egy nagyon elegáns,puccos kis étterembe kötöttünk ki.Nagyon tetszett minden.Rendeltünk kaját,amit el is fogyasztottunk.Utána tettünk egy kört a városba.Néha-néha odajött pár Directioner autogrammot,és közös fotót készíteni,sőt hozzám is odajött egy 13-14 év körüli lány,s nagyon meghatottak a szavai:"-Remélem összejöttök!Utánad olvastam a neten,és úgy gondolom,hogy tökéletes példakép lennél a Directionereknek!".Nem értettem,hogy miért mondta ezt,hiszen semmi olyat nem tettem,amiért fel lehetne rám nézni.Megöleltem,s nekiadtam a nyakláncom.Miután elmentek,Harryvel leültünk egy kis padra.

-Na hogy éreszted magad Katieke?

-Fantasztikusan.Te tényleg olyan vagy,mint amilyennek tinikoromban elképzeltelek.

-Oh!Ezt most bóknak vegyem?Miért milyennek képzeltél?

-Olyannak,mint amilyen vagy.Kedves,jószívű,humoros,érzékeny srác.Ezek a legfontosabb tulajdonságok.Szerintem...

-Köszönöm!Szerintem te elképesztő vagy!

-Miért?-kérdeztem tőle mosolyogva.

-Mert.Ezt nem lehet megmagyarázni.Tisztellek téged.Nem szeretnélek megsérteni,de feltehetek egy kérdést?

-Öhm..persze!

-Ugye nem azért vagy velem,mert a One Direction tagja vagyok?

-Hogy is mondjam..igaz,hogy ez miatt ismertelek meg,de nem!Nem azért vagyok veled!Azért vagyok,mert kezdelek egyre jobban megismerni,s hogy őszinte legyek,én így hétköznapi emberként jobban bírlak,mint énekesként.Énekesként imádlak,így civilben pedig...úgy érzem...belédszerettem.Ne nézz hülyének,vagy valami könnyűvérű kis ribinek,de tényleg nagyon megkedveltelek ez a pár nap alatt.Ilyen még nem történt velem SOHA!

-Én is így érzek irántad!-mondta,majd megcsókolt.

Bátran merem állítani,hogy ő csókol a legjobban.

-Kat!És ha ez kiderül?Tudod,hogy a paparazzik elég szemfülesek,mindent kiderítenek rólunk.Ugye nem hagysz cserben?

-Azt gondolod rólam,hogy képes lennék cserbe hagyni téged?Komolyan ilyennek gondolsz?Soha nem hagynálak cserben!

-Köszönöm!

Hazamentünk,s megbeszéltük,hogy a másnap a többieket is beavassuk,a mi kis kapcsolatunkba,hiszen joguk van tudni.Harry felkísért az ajtóig,majd adott egy búcsú-csókot,majd elment.Holnap is randizunk,de nem mondta meg,hogy hol,mert meg akar lepni.Fáradtan bementem,s kissé ledöbbentem a látványtól.Anna és Zayn ott nyalakodtak a kanapén.Elnézést kértem tőlük,s gyors bementem a szobánkba.Úgy látom,nem csak a mi randink sikerült jól.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

                                                    KÉPEK

Katie és Harry:

Anna és Zayn a moziban: