2013. május 10., péntek

2.fejezet

-Most mi lesz?Itt ragadunk?Hogyan fogunk leérettségizni?-kérdezte Anna könnyes szemmel.


Még sohasem láttam őt ennyire kétségbeesve. Sophie már hangosan zokogott.Én szokás szerint próbáltam erősnek mutatni magam,de már nem bírtam visszatartani.Ez már sok volt nekem.Hirtelen kijött belőlem az a sok fájdalom,amit eddig mélyen magamban elrejtettem.Elkezdtem nagyon sírni,sőt bömbölni.Nem tehetek róla,de már nem bírtam visszatartani.Szerencsémre a többiek nagyon megértőek voltak,és már nem a kocsival foglalkoztak,hanem azzal,hogy engem megnyugtassanak.Hála Isten csak 4-5 percig tartott ez a "dühkitörésem",utána újból a régi,erős Katie voltam.Annának eszébe jutott,hogy hívjuk fel Melissát.Ő is a barátunk,bár vele mégsem vagyunk annyira jóban,mert Vanessa csapatába tartozik,ahogy mi nevezzük, a "picsák csapatába".Anna fel is hívta,de nem vette fel.Mikor a 3.próbálkozásunk is kudarcba fordult,Sophienak támadt egy ötlete.Fel akarta hívni Mr. Fieldset,vagyis Mattet.Annával mi egy kicsit tiltakoztunk,hiszen ő mégis csak az angoltanárunk.Hiába van együtt Sophieval,azért kissé kínos lenne egy autóba utazni velük,és nézni,ahogy turbékolnak.


-Szerintem ez nem jó ötlet!


-Igaza van Annának,Sophie!Várjunk egy kicsit,és hívjuk fel megint Melissát.Vagy Mereditht ,vagy Saraht.


-Jó Katie!Fejezd be!Akkor is Mattel megyünk!Nem akarom lekésni a saját érettségimet!-mondta Sophie önbizalommal,majd tárcsázta is a számot.


Matt fel is vette a telefont,s mikor meghallotta,hogy mi történt,rögtön el is indult értünk.Nem a legjobb választás,de legalább leérettségizünk.10 perc múlva megérkezett,Sophivel egy csókkal üdvözölték egymást,s indultunk is.Az út elég érdekessé sikeredett-Mr. Fields próbált velünk jópofiskodni,sőt még azt is kikötötte,hogy mostantól csak Mattnek hívhatjuk.Szerencsére hamar megérkeztünk,szóval nem is késtünk olyan sokat.


-Hé lányok!Hol voltatok?Le akarjátok késni az érettségit?-kérdezte Melissa aggodalmaskodva.


-Jajj,Meli!Ne foglalkozz ezekkel a szutykokkal!Gyere ide,és csináljunk egy közös képet!


Hát igen,ő Vanessa.Elég nevettséges,hogy a szutyoknál lenézőbb szót nem tud kitalálni.


-Gyertek csajok,ne foglalkozzunk vele!Többet úgy sem látjuk majd!


-Ne legyél benne ilyen biztos Ann!Amilyen pechesek vagyunk,úgyis össze fogunk még futni vele.Nem is egyszer...


-Lehet,hogy majd egy 1D koncerten!


Erre a mondatra nagyon elkezdtünk nevetni,mert köztudott,hogy csak azért "szereti" őket,hogy minket idegesítsen.De nem ér el vele semmit.


-Na gyerekek,készüljetek!5 perc,és kezdődik!-a suli igazgatójának mondatai megtörték a nevetésünket.Úgy érzem,csak most tudatosult bennem,hogy mindjárt vége mindennek.Minden itt eltöltött nap már csak a múlté.Elballagunk.Lehet erre még nem vagyok felkészülve.Most,hogy tudom,percek választanak el attól,hogy lezárjam az itt eltöltött éveket,pontot tegyek az itteni dolgaim végére,összeszorul a gyomrom.Hiányozni fognak a barátaim,sőt néhány tanár is,de már nem lehet mit tenni.VÉGE!Most valami más kezdődik.

Gondolatmenetemet egy köszöntés zavarta meg.Az igazgatónő köszöntése.Kezdődik!


*2 órával később*

-El sem hiszem!Végeztünk!Leérettségiztünk!Ez hihetetlen!


-Az biztos!Eljött amire vártunk!2 hét múlva mehetünk is Angliába!


-Ti nem vagytok szomorúak?Nem fognak hiányozni az itt eltöltött órák?


-De fognak!Bár biztos nem fogok azért szomorkodni,mert itt hagyjuk ezt a helyet!


-Anna,gyere egy kicsit!


Sophie félrehívta Annát.Nem tudom,miért.Nincsenek titkaink egymás előtt,de az utóbbi időben többször is láttam sutymorogni őket,s mikor észrevették,hogy én is ott vagyok,rögtön abbahagyták.Mit titkolnak előlem?Sophie elment valahova,Anna visszajött hozzám.Szerintem észrevette,hogy mérges vagyok,mert rögtön kérdőre vont.


-Mi a baj Katie?


-Semmi!-elég bunkó válasz volt,de kicsit mérges voltam rájuk,amiért titkolóznak előlem.

Kb. 5 perc múlva visszaért Sophie is,a kezében egy kis könyv formájú könyvvel.


-Tudjuk Kat,hogy megsértődtél,de csak azért titkolóztunk előled,hogy ezt a kis ajándékot odaadhassuk.


Odaadták a könyvet,s mikor kinyitottam,nagyon meghatódtam.Egy fotóalbum volt az itt eltöltött évekről.A közös képeket,sőt még egy közös képet rólam,és Mr.Fieldsről is berakták.Az 5.oldalon ért csak az igazi meglepetés.Beraktak egy összephotosoppolt képet rólam,és Harryről."Bárcsak ne photoshop lenne!" gondoltam magamban,majd tovább lapoztam.b

-Köszönöm csajok!Ez nagyon tetszik!Bocs Anna,amiért bunkó voltam.-mondtam meghatódva,majd megöleltem őket.


-Én is odaadtam az ajándékom mindkettejüknek.Csináltattam Annának és Sophienak is egy plüssmacit,aminek a hasában a mi közös képünk van.Az ajándékosztás után elköszöntünk egymástól,hiszen várt otthon a banzáj.Az egész rokonságot meghívtuk,szóval nagy mulatság lesz.Úgy érzem,ezt a napot szívesen átaludnám.Odajöttek hozzám anyuék,a nagyiék,utánuk az egész rokonság.A kezem már tele volt csokrokkal.Az öcsém segített fogni őket.Imádom őt.Még csak 7 éves,de már most a legjobb barátomnak mondhatom.A korához képest nagyon okos,felnőttes gondolkodású.Mikor az utolsó családtag is odaadta a csokrát,végre indulhattunk haza.Otthon már nagyban folyt a sütés-főzés.Szegény szomszéd néniék már reggel 6 óra óta sütkéreznek,de még mindig nem végeztek;bár azért már lehetett enni.Nagy terics-merics volt,a húslevestől kezdve a franciasalátáig minden fel volt tálalva.Ha másért nem is,a kaja miatt mindenképp örülök ennek a felfordulásnak.Gondolataim elkalandoztak táplálkozás közben.Angliára gondoltam.Arra az életre,ami ott vár majd rám 2 hét múlva.Vajon jobb lesz?Találkozhatok az 1D-vel?Feleségül vesz Harry Styles? Az utóbbi gondolat miatt hangosan felkacagtam.Nem is kell mondanom,milyen hülyén néztek rám a vendégek,de nem csodálom,én is ezt tettem volna.A nap többi része mulatozással,beszélgetéssel és hülyéskedéssel telt el.Már este 20 óra volt,a vendégek is elmentek,én pedig Annát és Sophiet vártam,mert megbeszéltük,hogy elmegyünk abba a bálba,ami itt a falunkba rendeztek.Még nem voltam részeg,de most bepótlok mindent.Úgy érzem,rám fér,hogy elengedjem magam,hogy felszabaduljak.Felvettem egy nagyon szép rucit,s mire elkészültem a csajok is megérkeztek.Bevágtuk magunkat Sophie apjának a kocsijába,és már indultunk is.Az autóban azon ment a vita,hogy ki fog vezetni visszafele.Már mindhármunknak volt jogsija,de egyikőnk sem akart vezetni.Lazulni akartunk.


-Amúgy a buli itt van tőlünk 10 percre.Miért kocsival jöttünk?


-Hát Kat,ez jó kérdés.Kérdezd Annát,ő találta ki!


Talán azért,hogy ha berúgok,akkor könnyen haza tudjatok vinni!


Mi egymásra néztünk Sophieval,és elkezdtünk nevetni.Egyre gondoltunk.


-Akkor Anna te fogsz visszafele is vezetni!-mondtuk egyszerre Sophieval,majd nevettünk tovább.Anna morcos fejet vágott,majd hirtelen félrerántotta a kormányt.


---------------------------------------------------------------------------------------------------------

                                              Képek


A fotóalbum képei:



Katie és Anna:


Katie és Sophie:

Anna és Sophie:

Katie és Matt:

Katie:

Anna:


Sophie:

Katie és Melissa:

Katie és Harry:


2 megjegyzés: