6.fejezet

Erőt vettem magamon,majd tárcsáztam Sophiet.Mikor már harmadjára is kicsöngött,azt hittem,nem veszi fel.De nem így lett.Egy bunkó hang szólt bele a telefonba.Kis idő kellett,mire rájöjjek,hogy ő csak Sophia.

-Mivan?Mit akarsz?

-Van egy hírem az angol állásunkról.Holnap utazunk.Csak ennyit akartam.Pá!

-Hé,várj!Ez igaz?Tényleg?Vagy csak szívattok?

-Nem...ha nem hiszed el hívd fel az ügyintézőt.

-És honnan lesz repülőjegyünk?

-Beszóltak a repülőtérnek,szóval nem kell.

-Az jó!

-Na pá!

Leraktam a telefont,majd nekiálltam csomagolni.Anna is hazament készülődni.Közben megjöttek anyuék,nekik is dicsekedtem.
-Képzeljétek,holnap megyünk Amgliába.

-Na az jó!Hogy-hogy?

-Szólt a munkaadónk,hogy..........-nekik is elmondtam a történteket.

Láttam anyut,hogy majdnem sír.Hiányozni fogok neki..NAGYON.Igaz,hogy a lázadós tinédzser éveimben nem volt igazán felhőtlen a kapcsolatunk,nem volt olyan nap,hogy nem veszekedtünk,de szerencsére kinőttük ezt is.Azóta nagyon jó a kapcsolatunk.Akárki akármit mond,de én őt tartom a leges-legjobb barátomnak.Benne bízom meg a legjobban.Anna és Sophie is a legjobb barátom,de ők valahogy más értelembe.
Visszamentem a szobámba.Pakolás közben a kezembe került az a fotóalbum,amit Sophieéktól kaptam.Rossz volt belegondolni,hogy Sophie most utál minket.De majd túlteszi magát rajta.Gondolom Angliában nem akar egyedül lenni,úgyhogy úgyis kibékül velünk.Hirtelen eszembe jutott,hogy mindjárt 16 óra.Abbahagytam a pakolást,s gyors fogtam egy taxit.Mikor megérkeztem a plázához,már csak 5 perc volt vissza 16-ig.Gyors,de lopakodva elindultam a plázatetőre.Szerencsére kiszúrtam Sophiet a tömegből.Csak pár méterrel tartott előttem.Követtem.Mikor felértem a plázatetőre kiszúrtam még egy ismerős alakot.Maxxet.Igazam volt.Tényleg vele találkozik.Ez elszomorított.Legmélyen azért bíztam benne,hogy nem ő várja itt.Egyre közelebb mentem hozzájuk,hogy halljam,mit beszélnek.Nem nagy távolság volt közöttünk,ezért tisztán hallottam,hogy mit beszélnek.

-Na idefigyelj Sophia!Most azonnal fizess,mert én fogom megszívni,ha nem adod meg a tartozásod.NEm vagyok kispályás,úgyhogy ne szórakozz velem,mert megbánod!

-De Max,én nem tudok neked adni 100.000 Ft-ot most rögtön.

-Annyi volt a szer ára.Elvetted,úgyhogy fizesd is ki!Annyit tudok,hogy mostantól mástól kell megszerezned a cuccot,mert én nem szórakozom veled!

Hogy mi van?!Sophia visszaszokott a drogra?Ezt nem hiszem el!Nem sok tartott vissza,attól,hogy odamenjek hozzá,és lekeverjek neki egy akkorát,hogy egy életre megutálná azokat a hülye szereket.De  nem tehettem.Inkább csak tovább hallgatóztam.

-Holnap megyek ki Angliába.Kell a pénz.Mit szólnál hozzá,ha az első fizetésem után elküldeném azt a rohadt pénzt?

-Ne szívass!Menj ki a sarokra vagy bánom is én,de nekem most kell az a 100.000 Ft.


Nem tudtam eldönteni,mit tegyek.Közbelépjek,vagy ne?Szerencsére nálam volt a telefonom,s a kis beszélgetésüket felvettem hangrögzítővel.Remélem,azért valamit lehet is majd  érteni belőle.Meg kell,hogy mutassam Annának.Tudnia kell Sophie ballépéséről.Még körülbelül 5 percig beszélgettek,majd megegyeztek abban,hogy Sophie majd elküldi neki a fizetését,de a türelemért cserébe 150.000 Ft-ot kell neki fizetnie.Most már beszélnünk kell vele.Elköszöntek egymástól,majd szétszéledtek.Én is mentem volna haza,de Sophie hozzánk jött.Mikor éresztem,hogy már nem feltűnő,hogy követtem,ordítottam neki.

-Hé Sophie!Csak nem hozzám jöttél?

-De igen!Békülni akarok.Nem szeretnék úgy kiutazni holnap,hogy haragba vagyok veletek.Hátha lezuhan a gép.Bármi előfordulhat,s nem akarok úgy meghalni,hogy haragba voltam a legjobb barátaimmal.Bocsi!Most voltam Annánál.ő is megbocsájtott.Remélem te is!

Méghogy Annánál volt.Jobb hazugságot ki sem találhatott volna.

-Oké Sophia.De beszélni szeretnék veled....

Szerintem Sophie érezte a hangomon,hogy nincs minden rendben,mert elég ideges lett.Felmentünk a szobámba,majd elkezdtem a mondandóm.

-Miért hazudtál?Azt hitted,hogy nem jövök rá,hogy drogozol?Ne is próbáld tagadni,mert kihallgattam a plázai beszélgetéseteket!Mindent tudok!Mégis hogyan fogsz te neki 150.000 Ft-ot küldeni?

-Jajj Katie,ha tudnád is miről van szó.Azok a cuccok nem nekem kellettek.Nem én drogozom.

-Hát ki?

-Találd ki!Te úgy is mindent tudsz.

-Mondd el!


-Mattnek kellettek.Túl stresszes mostanában,ezért beszereztem neki pár szert.Nem nagy dolog.Csak pár kedélyjavító.

-Te hülye vagy?Ne szoktasd már rá a pasidat a drogra.És amúgy miért is te fizeted ki?

-Azért mert azt mondtam,hogy magamnak veszem.

-Gratulálok.Már megint süllyedsz lefele.

-Ne szólj már le.Békülni jöttem,nem veszekedni.

-Előbb gondolkodnod kellett volna.De most ha nem baj szeretnék rakodni.Menj te is.

Tudom,hogy bunkó voltam,de most nagyot csalódtam benne.Ezt nem néztem volna ki belőle.Remélem Angliában majd jó útra tér.Végleg.Nem szeretném,hogy újból olyan legyen,mint annó.Szerintem ő sem akarja.Úgy döntöttem nem mondom el Annának a történteket.Én nem.Sophienak kell elmondania.ÉS el fogja neki mondani.Ezt garantálom!Ránéztem az órámra,már este volt,majdnem 9 óra.Milyen gyorsan múlik az idő.Ennyit gondolkodtam?Az előbb még csak 4 óra volt,most meg már 9.Rossz belegondolni,hogy már órákkal kevesebb az életemből.Úgy döntöttem,lefekszem aludni.Holnap úgy is korán kell kelnem.A cuccaim el vannak készítve,mindent összerakodtam,úgyhogy felőlem már most indulhatnánk.


*8 órával később*
-Katie!Katie!Ébredj!Menned kell a reptérre!

Az öcsém volt az.Ő ébresztett fel.Ha belegondolok,hogy most legalább egy hónapig nem láthatom...hát megszakad a szívem.Őt szeretem a világon a legjobban,már megszoktam,hogy minden nap hülyéskedhetünk,s most hirtelen nem fogok vele találkozni,csak egy hónap múlva.Ennek a gondolatát még szoknom kell.

-Oké Öcsi!Ugye tudod,hogy hiányozni fogsz?

-Igen Kat,te is nekem!De azért ajándékot hozol,ugye?

-Persze!Szeretlek.


Az öcsém visszament aludni,én nekiálltam öltözni.Mindig erre a napra vágytam,de most sírtam.Nem akarok a családom nélkül élni.Épp ezért döntöttem úgy,hogy addig fogok spórolni,amíg nem tudok nekik venni Angliában egy házat.Ki fogom költöztetni őket hozzám.
Felöltöztem,mindenkitől könnyes búcsút vettem,mert már várt a taxim benne a lányokkal.Mikor beültem Anna elmondta,hogy tud mindenről.Szerencsére Sophie magától is elmondta neki,nem kellett erőltetnem.Most minden rendben.De ha Sophie így folytatja,könnyen egymás ellen fordulhatuk,de ezt nem akarom.Pár óra autóút után meg is érkeztünk a reptérre.Természetesen ezt a pillanatot is megörökítettük a csajokkal.Még fél óra vissza volt a járatunk indulásáig,addig nézelődtünk.Egyszer csak megjelent Matt is.Sophie odafutott hozzá,majd elkezdett sírni.Ez a pillanat romantikus filmbe illő lett volna.Elköszöntek egymástól,jókat csókolóztak,majd Matt hazament.Rövid "látogatás" volt,de Sohienak nagyon sokat  jelentett.
Szóltak,hogy aki azzal a géppel megy,mint mi az induljon el.Leadtuk a csomagainkat,odaadtuk a jegyszedőnek a jegyeket,majd felszálltunk a gépre.Jó élmény volt,mert így együtt még nem utaztunk,csak külön-külön.
Egy hang szólalt meg,ami közölte,hogy kapcsoljuk be a jegyeinket,mert INDULUNK!

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

                                                       KÉPEK

Katie a repülőtéren:

Anna a reptéren:

Sophie a reptéren: